A pengetős hangszereknek is több alcsoportjuk van. Az egyik felosztás a lantféléket – gyakran ideértve a gitárokat is –, a citeraféléket és a hárfákat különbözteti meg. Számunkra a leglényegesebb, hogy a pengetős hangszerek hangjának időbeli lefolyása milyen. Ha a vonósokkal hasonlítjuk össze a pengetőseket, akkor három fontos különbséget tapasztalunk. Az egyik a megszólaltatáskor a részhangok különbsége, a frekvenciamenet eltérései.

A másik, hogy a vonósok kitartott szakasza hosszabb, hiszen a vonó huzigálásával folyamatosan közlünk energiát a húrral, ezzel szemben megpendítéskor adunk egy pofont, aztán lessük, mi történik. Ebből az is következik, hogy a pengetős hangszerek általában sokkal halkabbak, mint a vonósok.

A harmadik, hogy a megpendített hang lassabban épül föl, és lassabban hal el, cseng le. Ennek az az oka, hogy a pengetős hangszerek húrjai általában lazábbak, mint a vonósoké, s a húrok kapcsolata is lazább a rezonátorral – pl. a húrláb kisebb nyomást fejt ki a hangszertest tetejére. Annak érdekében, hogy a pengetős hangszerek hangja erősebb legyen, ezeknek a teste nagyobb, mint a vonósoké. Ebből az következik, hogy a húr rezgéseit a test lassabban veszi át, és lassabban is csillapítja le. Van még egy érdekesség, ami a különbségeket jól magyarázza. Ez pedig – különösen a gitárok esetén – az, hogy a rezonátor visszahat a húrok mozgására. E visszahatás azonos fázisú a húr mozgásával, tehát e gerjesztés pozitív visszacsatolásként nyújtja a lecsengési időt. Hangsúlyozom, nem a kitartott szakasz nő meg, hanem a lecsengés ideje, s közben csökken a hangerő is. 

A pengetős hangszerek hangerejét a rezonátor növeli meg. Mégpedig úgy, hogy a rezonátorra feszített húr mozgásba hozza a rezonátort, amely nagyobb tömegű levegőt mozgat meg, mint a húr. A rezonátor első és legfontosabb feladata a húrok mozgási energiájának erősen hallható hanggá, hangenergiává való átalakítása. Ezért alkalmazzák a hangszereknél a megfelelően rezonáló és jól sugárzó rezonátortestet, amelyet a húros hangszerek korpuszának nevezünk. A húrozat a korpusszal és a korpusz a környező levegővel akusztikailag csatolt rendszert alkot. A korpusz legfontosabb része a rezonáns tető. A jó rezonancia feltétele, hogy a rezonáló test saját rezgésszáma azonos legyen az őt mozgásba hozó húr rezgésszámával, vagy a két rezgésszám egymásnak közeli felharmonikusa, egészszámú többszöröse legyen. Ha csak egyetlen húr rezgésszámával azonos rezgésszámmal működne a rezonátorszerkezet, a felhangok törvényeit ismerve, mindössze néhány hangmagasságú hangot erősíthetnénk, ráadásul különböző intenzitással. A pengetős hangszerek vizsgálata azonban azt mutatja, hogy a korpusz szélesebb sávban is jól rezonál. A bonyolult, összetett rezonátorszerkezet miatt nem könnyű kiegyenlítetten hangos hangszert fabrikálni. A következő ábra ezt az érdekes és fontos sajátosságot mutatja: a húrt és az egyszerű lemezrezonátor spektrumképét hasonlítja az összetett rezonátoréhoz.

A trükk az, hogy a rezonáns tető és a korpusz saját rezgéseinek frekvenciája is valamivel lejjebb van, mint a hangszeren játszható legmélyebb hangé. Rögtön hozzáteszem, hogy ezt a törvényszerűséget alkalmazzák a hangszórókat tartalmazó hangdobozok egy részében is, és a lakószobák vagy stúdiók hangja is akkor kellemes, ha a saját hang nem hallatszik, tehát a doboz vagy a terem alapharmonikusa a hallható hangok tartománya alatt van.

Egy pengetős hangszer korpuszában haladó és állóhullámok, felületi és térbeli rezgések is kialakulnak. Az összetettség matematikailag lebontható a nagyobb egységektől a különböző szilárd és légnemű anyagok alkotó elemeiig. Fölfogható pl. a megfelelően egyenletes szerkezetű, fából készült rezonáns tető is akár membránnak (egyszerű lemezrezonánsnak), akár végtelenül sok, egymással párhuzamosan, azonos síkban futó, azonos feszességű húrnak is. Az ilyen modellezések a hangszerek többi részére is alkalmazhatók, és nemcsak az akusztikus hangszerek jobb megismerését segítik elő, hanem a hangszerek hangjának elektronikus úton történő szintetizálását, a hangszer-szintetizátorok készítését is. Ezen elemzések során lényeges a hangszeren belül határolt légtér alakja és térfogata is. A legtöbb pengetős hangszer korpusza nagyobb légteret határol, tehát a hanghullámok térbeli terjedésének általános törvényei érvényesülnek. A rezonáns tető és a hátlap belső felülete membránszerűen hat a belső légtérre. A belső légtéren belül visszaverődések és interferenciák figyelhetők meg.

A csatolások és a csatoló elemek feladata, hogy kis tehetetlenséggel, a legközvetlenebbül és csekély energiaveszteséggel adják át a rezgéseket. Alakjuk, felépítésük, elhelyezkedésük tegye lehetővé a különböző alkatrészek optimális együttműködését az akusztikai rendszerben. A pengetős hangszerek legfontosabb csatoló eleme a húrláb. A hanglyuknak elsődlegesen az a szerepe, hogy a hangszertest rezgéseiből eredő légmozgásnak szabad utat biztosítson. Lesz még szó róla, de ismét megemlítem, hogy a hanglyukon nem, vagy csak igen kis amplitúdóval jön ki hang.

A rockzene legkedveltebb pengetős hangszere a gitár. Nagyon sokféle van belőle, de az elektromos gitárt annak ellenére nem tekintjük kordofon hangszernek, hogy a megszólaltatása alapvetően pengetéssel történik. A gitárok közül azokat soroljuk a kordofonok közé, amelyeknek üreges vagy féltömör korpuszuk van, és elektronikus hangerősítés nélkül is használhatók. Az meg külön jó, hogy halkan szólnak, mert ha a gyerek gitározni tanul, sokkal kevésbé idegesíti a szomszédokat, mintha hegedülne vagy pláne, ha trombitálna.

A klasszikus gitár részei láthatók az alábbi ábrán. E gitárfajta húrjai eredetileg bélből készültek, napjainkban inkább műanyagból.

A klasszikus vagy spanyolgitár tetejének belső felületén legyezőszerűen elrendezett vékony, finom gerendák vannak. Ezek a húrláb alatti részen sorakoznak oly módon, hogy nagyjából a hangszer hossztengelye irányába mutatnak, többé-kevésbé szimmetrikus, enyhén sugaras, legtöbbször a hanglyuk felé összetartó módon vannak elrendezve. Szerepük a húroknak a húrlábra gyakorolt húzóerejének minél egyenletesebb elosztása, a tető deformációjának csökkentése.

A flamenco gitár felépítésében, főbb méreteiben megegyezik ugyan a klasszikus gitárral, ám a hangszer teste kissé laposabb, kisebb kávaszélességű, rendszerint könnyebb építésű, a felhasznált faanyagoknak köszönhetően külsőleg világosabb megjelenésű, húrlába alacsonyabb, húrnyomása, vagyis a húroknak a fogólap síkja fölötti magassága kisebb.

A gitár fején mechanikus hangolókulcsok helyett néha fa kulcsokat használnak.

Az un. folk gitárnak fémből vannak a húrjai. Western gitárnak is nevezték őket. A síkfelapos változat fedő lapjának általában X alakú a merevítése.

A fémhúros gitárnak a rockzenén belül kezdetben a folk-rockban és protest songban volt jelentős szerepe, és gyakori ma is a gitár-ének felállás. Az alábbi nóta az egyik leghíresebb USA-beli dalszerzőnek és szocialista aktivistának állít emléket, akit 1914-ben gyilkosság koholt vádjával perbe fogták, s a széles körű tiltakozó mozgalom ellenére kivégezték. A tiszteletére rendezett gyászünnepségen mintegy 30 000 munkás vett részt.

Ez itt egy csomó fémhúros gitár:

A legtöbb gitárnak hat húrja van. Azt bizonyára tudod, hogy a gitár nyakán kialakított vájatokban érintők szoktak lenni, s ezek mellett, a húrok lefogásával lehet a hangmagasságot változtatni.

Az akusztikus basszusgitáron viszont csak négy húr található.

Ez a szerkezet nagyon nagy, az egyre népszerűbb ukulele viszont nagyon pici, és többnyire szintén négy húrja van.

Persze, az ukulelék sem egyformák. Alapvetően négy változatuk van.

A gyerekek nagyon szeretik az ukulelét, örömmel tanulnak játszani rajta hallás után is, s bár olykor még hamis a dal, kitisztul az. Feltéve, hogy nem válik kötelezővé a számukra unalmas szolfézs.

Három ukulele kiadna egy darab 12 húros gitárt is. Persze, a 12 húros gitár önálló hangszerfajta.

S akinek ennyi húr sem elég – mint pl. Szabó Sándor híres magyar gitárművész barátomnak – annak készítenek 16 húros gitárt is.

Ez meg egy rövid videó arról, hogy mi a különbség a műanyag húros és a fémhúros gitár hangja között: