A funk, vagy funky, a rhythm and blues legismertebb és legnépszerűbb stílus ága szerte a világon. Teljesen mindegy melyik szóval illetjük, semmi különbség nincs azok jelentésében. Talán annyi, ha túl szeretnénk magyarázni, hogy a disco korszak után már kevésbé volt karcos, pszichedelikus és agresszív, a hangzás tekintetében, így szívesebben használták a lágyabbnak, barátságosabbnak tűnő funky kifejezést. Míg a soul zenei főbb ágait alkotó csoportokhoz kötöttük, néhány irányadó lemezkiadó művészeihez, addig a funk-ot és annak kialakulását egyetlen személy munkásságához kapcsolhatjuk, James Brown-hoz. Ő a 60-as évek elejétől kísérletezett egy új, ritmusosabb soul zenei hangzással, mely 1965-re érett be és indult fejlődésnek. A funk is, az Egyesült Államok déli államaiból indult hódító útjára, és mint a többi soul stílusnak, ennek is a southern soul-t tekinthetjük az alapjának. A stílus jellemzői az erőteljes afrikai ritmusok, a rendkívül hangsúlyos basszusgitár játék, melyet groove-nak neveznek, az agresszív gitár riffek és az erőteljes fúvós szekció. A soul zene változatosságával szemben a funk zenében gyakran egyetlen ismétlődő akkordot, vagy folyamatosan ismétlődő rövid wamp-ot ( zenei szakaszt) hallunk, melytől sokkal egyszerűbb és tömegek által szinte azonnal befogadhatóbbá válik. A funk csökkentette a soul muzsikát annyira egyedivé tevő dallam és harmónia világot és előtérbe helyezte a ritmust, a dobok és az elektromos basszusgitár szerepét.

Nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, hogy kifejezetten a táncparkettre találták ki. Talán a neve is a hangzásából adódódott. A névadást egy New Orleans-i dobosnak tulajdonítják, nevezetesen Earl Palmer-nek, aki a 60-as évek közepén nevezte el és terjed el innentől kezdve szerte a világon. A funk jelentése magyarra, kb. erős hónalj szagnak fordítható, mely akkor keletkezik, amikor erre a zenére önfeledten táncolnak.

James Brown 1973-ban önmagát nevezte el a soul keresztapjának, amit soha senki nem kérdőjelezett meg sem akkor, sem később. Ez a soul zenei újításaiban, a funk kialakulásában játszott szerepe miatt egyértelmű. Viszont a stílus kialakításában azoknak a társainak is jelentős szerepe volt, akik az elképzeléseit a 60-as évek második felében tovább fejlesztették és kiegészítették. Maceo Parker, Bobby Byrd és Fred Wesley, akik szerzőtársai, zenekarainak vezetői és segítői voltak. A 60-as évek második felétől egyre többen kezdték követni az új stílust nem csak a soul zenészek közül, hanem a rock zenében is. Sly and the Family Stone volt talán a legfelkapottabb együttes volt, illetve a rock gitárosok közül, Jimmy Hendrix nevét említeném, aki hangszeres megoldásaival, a funk gitárosainak legnagyobb inspirálója lett a 70-es évek elejétől. A funk populáris áttörését, keletkezése után közel 10 év múlva, 1970-re tehetjük, és mint sok esetben, most is egy dalhoz kötjük, ez James Brown, (I feel like being a) Sex machine –je volt.

James Brown és csapata 1970-re forradalmasította soul zenét. Ettől az időtől kezdve szinte minden rhythm and blues zenész követte a stílusát valamilyen formában. A 70-es évek elejétől százával alakultak kiváló funk zenekarok, akik az idő előre haladtával tovább fejlesztették, keverték rockos, jazzes elemekkel és más populáris műfajokkal. A 70-es évek első felében a legnépszerűbbnek számított George Clinton és zenekara, a Parliament Funkadelic, akik sikeresen keverték a pszichedelikus rock és jazz elemeivel a stílust, mely az un. P-funk-ot eredményezte. James Brown, Sly Stone és George Clinton hármasát a műfaj kialakulásában, illetve fejlődésében játszott szerepük miatt, a stílus rajongói, a funk szentháromságaként emlegetik. Az itthon is ismert funk zenekarok túlnyomó többsége a 70-es évek első felében alakult meg, mint pl a The Commodores, Earth, Wind and Fire, illetve átváltva erre a stílusra lett világhírű, mint pl a Kool and the Gang. A legnagyobb jazz zenészek, mint Miles Davis, vagy Herbie Hancock is, funk kísérletezésbe kezdtek és a későbbi dalokra nagy hatással voltak.

A disco zene 70-es évek közepén bekövetkezett sikeressége is nagy részben volt köszönhető a funk stílusnak, illetve az abból átvett zenei elemeknek. A 70-es évek második felétől sokkal lágyabb lett a mindent elsöprő disco hullámnak köszönhetően. Ekkortól egyre több ága alakult ki, melyek nevei kifejezik a keveredés mikéntjét, mint pl jazz funk, vagy heavy metal funk. Ekkortól már csak a p-funk követőinél voltak tapasztalhatók a „nyersebb” zenei elemek. A 70-es évek végén a funk alapjaiból kialakult a hip hop, majd az elektro funk. A 80-as évek elején bekövetkezett elektronikus hangszer forradalom következtében eltűntek a hagyományos fúvós hangszerek és a hangzásra oly jellemző Hammond orgona és a Fender Rhodes zongora. Helyüket a modern szintetizátorok vették át. Eltűntek a dobok és az ütőhangszerek, helyüket a dob- és tapsgépek vették át. A 80-as években a funk stílus legnagyobb sztárjai Prince, Cameo és a Dazz band voltak. A 90-es években kialakult acid jazz mozgalom művészei, mint pl az Incognito, vagy Jamiroquai voltak a stílus legjelentősebb követői. A 2000-es évekre hangzás teljesen átalakult ugyan, de a stílus a mai napig tovább él a G-funk-ban ( Gangsta funk) és a hip hop műfajokban.